Jogos a kérdés, hogy honnan a név, miért éppen La Guardia-ra kereszteltük a blogunkat. Az ötletet az argentin 1. osztályban szereplő Racing Club de Avellaneda 1958-ban alapított, legendásnak bátran nevezhető, La Guardia Imperial szurkolói csoportjának elnevezéséből merítettük (ha jobban tetszik koppintottuk). A más néven  "La nº1"-nak hívott szurkolói csoport nem a legbékésebb lelátói csoportosulások egyike, messze földön híresek a rendbontásaikról és a más szurkolói csoportokkal vívott harcaikról. Sajnos több haláleset is köthető a La Guardia Imperial nevéhez, de ezzel most (még!) nem szeretnénk foglalkozni, de a későbbiek folyamán amennyiben igény lesz rá, szívesen írunk bejegyzéseket a dél-amerikai Barra Brava kultúra ezen borongós, szürke árnyoldaláról is. 

A tragikus történetek helyett sokkal inkább szeretném bemutatni ezeknek a fanatikus srácoknak a lelátói munkásságát, elvarázsoló és magával ragadó pezsgő életet teremtenek a stadionokban. Ha az ember szereti a szurkolói kultúrát akkor instant bele fog szeretni a Racing Club és úgy általában az argentin meccsek hangulatába. 

                                           A legendás “El Cilindro”. 

Mint már említettem a csoportot 1958-ban alapították és sokáig az övék volt a legnagyobb stadionba bevitt zászló világrekordja. (ezt a rekordot pár éve az uruguayi Penarol szurkolói megdöntötték, így most ők büszkélkedhetnek a világ legnagyobb transzparensével). A "La nº1" mellett még két másik kék-fehér avellanedai szurkolói csoportot érdemes megemlíteni, az egyik az 1990-ben alapított Los Racing Stones és az 1991-es “születésű” La Barra Del 95″. A csapat ősi riválisa a szintén avellanedai Independiente, akiknek a stadionja mindösszesen két utcányira van a “El Cilindro”-tól, de igazából mindenkit utálnak Argentínában a Gimnasia La Plata kivételével. Kifejezetten rosszban vannak a “big Five” csapataival. A Racing mellett a Boca Juniors, River Plate, Independiente és a San Lorenzo ennek az ötösnek a tiszteletbeli tagja. 

További szavak helyett beszéljen inkább ez a videó. A kezemen feláll a szőr még mindig, pedig már legalább 1000 alkalommal láttam ezeket a képsorokat. Ezt nevezem hangulatnak. Gondolom most már érthető, hogy miért ez lett a blog neve.